After you...

Sziasztok.!
Mai napon egy újabb kritikával jövök és nagyon vártam már, hogy megírhassam, a történet első részéről a véleményemet pedig  itt olvashatjátok. Tehát Jojo Moyes: Miután elvesztettelek...

Fülszöveg:
AMIKOR ​​EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB…
Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk?
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli.
Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.
Vélemény:
Mielőtt bármit is írnék erről a könyvről tisztáznom kell, hogy az első része akkora hatással volt rám, mint még eddig semmi. Abszolút kedvenc és vitathatatlan érzelmeket váltott ki belőlem. Pont ezért sokáig úgy voltam vele, hogy a következő részt nem is akarom elolvasni, de miután egyre többször akadtam össze vele már alig vártam, hogy magamévá tegyem, mi is történt Lou-val a tragédia után. Így hát meglepetésemre a barátnőimtől megkaptam, ezért gyorsan bele is vágtam.
Aludnom kellett rá egyet-kettőt , mert más lett, mint az előde. Ezt pedig sok aspektusában sajnáltam. Viszont a Mielőtt megismertelek olyan magasra tette a lécet, hogy nyilvánvaló volt, ezt a folytatás nem tudja megugrani, de persze ezt nem is vártam tőle, mert az első részben hatalmas húzóerő volt Will karaktere. 
A könyv elején behozott fordulat sokkoló volt és tényleg váratlan. Viszont a történet szempontjából voltak túlzó és már-már erőltetett jelenetek, de valójában ez még bele is fért. Azonban legjobban a humort hiányoltam, amit annyira megszoktam, mert valljuk be kifejezetten lekorlátozódtak ezek a jelenetek. De folytatáshoz nem méltóan sok volt a hiszti és a szenvedés is. 
A Továbblépők csoport tagjait kezdetben nem tudtam hova tenni és nem is nagyon tetszettek ezek a jelenetek, de a végére megkedveltem ezt a kis "családot" és örültem, hogy szemtanúja lehetek Lou továbblépésének. Őszintén reméltem, hogy kilábal a lelki válságból és talál egy célt, amiért érdemes küzdenie.
Karakterek szempontjából a fő problémám magával Lou-val volt. A lány, akit annak idején annyira megszerettem, teljesen elveszett. Főleg miatta vártam a folytatást és valószínűleg én is ilyen lettem volna a helyében, hisz napokig sírtam még Will halálán, azonban Louisa ízig-vérig anti-Lou lett. Ennek ellenére nem lett kevésbé szerencsétlen 2 év után sem és azért ez jó volt humorforrásnak is (nem kevésbé, mint Lou munkahelye:D). Azonban nemcsak Lou, hanem a régi szereplők nagy része is  visszatért és legtöbbjüknek örültem is. Még Patrick-nek is, aki egy-két vicces momentumot csempészett a sztoriba. Mindazonáltal Nathan többször is megjelenhetett volna, mert nagyon megkedveltem, de örülök, hogy az ő sorsa remekül folytatódott. Lou családja pedig nem tagadta meg magát. :)
Amit pedig hatalmas pluszpontként könyveltem el, hogy az írónő nem hagyta, hogy Willre szentként gondoljunk és emiatt még jobban imádtam. 
Tehát a karakterek közel sem voltak kiválóak, a történet is hagy kivetnivalót, de mindezek ellenére végigsírtam, mert bár nem volt hús-vér szereplője ennek a résznek, az egész könyvet átlengte Will szelleme. 
Összességében érződött a könyvön az erőltetettség, de jó volt látni, mi lesz, ha egy történet véget ér és egyébként egy percig sem untam. Lehet, hogy ezután a kritika után nem úgy tűnik, de imádtam ezt a könyvet annak ellenére is, hogy találtam benne kivetnivalót. Lezárást kaptam és végre most már elengedhettem Lou-t, mert tudtam, hogy jó kezekben lesz és minden rendbe jön. Sajnos azonban én még mindig nem tudtam feldolgozni Will halálát.
Karakterek:
Lou: Az előző részhez képest visszaesett, de végül kezdte megtalálni régi önmagát és ez felüdülés volt. Illetve nem is tudnám nem szeretni ezt a lányt, hiszen annyi mindenen mentünk együtt keresztül.
Sam: Lehet, hogy már csak Will iránti szolidaritásból sem kellene kedvelnem, de én igazán megszerettem Mentős Sam-et.
Lily: Nagyon szélsőséges karakter és végig őrlődtem, hogy kedveljem vagy sem, de végül optimista énem győzött és bízott Lou-ban. 
Camilla: Az egyik kedvenc karakteremmé vált. Nagyon jó irányba fejlődött és számomra jóvátett mindent, amit az első részben elkövetett (bár akkor is megértettem mit miért tesz és miért olyan, amilyen).
Borító:
Nos ez a magyar borító annyira nem nyerte el a tetszésemet, de a külföldi változatai egészen megnyerőek.


Kiadó: Cartaphilus
Kiadási év: 2016
Eredeti cím: After You
Oldalszám: 448
Kedvenc karakterek: Lou, Sam, Donna, Camilla

Remélem kedvet kaptatok, és elolvassátok a folytatást. Illetve, ha valaki még nem tette meg, pótolja az első részt is.
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...