In the Dark...
Ismételten itt vagyok és a mai könyv nagyon feldühített, so nem is váratlak Titeket. Itt van hát Anne L. Green: A sötétség fogságában...
Fülszöveg:
Milyen messzire mennél az igaz szerelemért?
Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába.
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?
Vélemény:
Három szóval tudnám leírni a könyvvel való kapcsolatomat: szenvedés, kín, gyötrelem. Na nem volt ez mindvégig így. A könyv első felével nem volt olyan nagy gondom, hiszen akkor még bizakodó voltam és még élt benne a fülszöveg által keltett lelkesedés, de az összhatás szörnyű volt, ezáltal most nem is tudok sok jót írni.
Akkor kezdem a pozitívval, mert arról nem tudok túl sokat írni. Minden fejezet egy-egy idézettel indult, ami passzolt az adott részhez. Emiatt az írónő kap egy hatalmas piros pontot, mert az idézetek tényleg jók voltak és lehetett asszociálni a soron következő eseményekre.
A másik, ami a könyv előnyére vált az a mellékszereplők voltak. Szerettem volna róluk többet megtudni, mert hiába, de számomra még a maffiózók is érdekesebbek voltak, mint a főszereplők.
Az alapsztori sablonos volt megspékelve egy kis akcióval, ami a könyv javára vált volna, ha az írónő nem nyújtja úgy, mint a rétestésztát. A körítés felesleges hisztizés és indokolatlan herce-hurca volt. A könyv olvasása közben minimum ötször gondoltam úgy, hogy félbehagyom, de mivel vannak elveim, nem tettem. Viszont semmit sem vesztettem volna. Körülbelül 10 oldal után tudjuk mi a vége, az odavezető út az, ami mindig kacifántos. Ez viszont nem kacifántos volt, hanem egyenesen röhejes.
Kaptunk váltott szemszöget is, ami csúcs szuper lett volna és én imádom is ezt a fajta megoldást, de mivel mindkét karakter egy rinyagép volt, sok újat nem tudtunk meg. A főhősünk meg nem, hogy drogbárónak, de még üzletembernek is alkalmatlan. Nem a tipikus férfikaraktert hozta, ami nem lett volna probléma, ha hordoz magában olyan értékeket, ami említésre méltó. És persze itt meg lehetne említeni a jóra való hajlamát, amit Christine hozott ki belőle (az írónő szerint), de véleményem szerint Drew soha nem is volt az a kegyetlen fickó. Be kell ismerni, hogy rosszul hozta a tőle elvárt figurát, emellett pedig kifejezetten idegesítő volt, bár nem annyira, mint Christine. Na az a nő volt mindennek a teteje. A belső monológok, hisztizések egyszerűen elviselhetetlenné tették.
Ami viszont kihúzta a gyufát az a könyv utolsó pár oldala volt. Gondolom mindenki el tudja képzelni a helyzetet, hogy SPOILER Drew épp haldoklott, körülbelül meg volt fagyva, de komolyan...és erre elkezdtek szexelni. És azt is megtudja a kedves olvasó, hogy ez milyen egy eget rengető szex volt. Értem én, hogy a szex mindenre megoldás, de ez esetben én inkább mentőt hívtam volna. SPOILER
Ja és a végén kaptunk egy névváltoztatást is. Mindenki találja ki, hogy Dark-ból mi lett?! Persze, hogy White! Egy cseppet sem közhelyes ám, dehogy. Igazából ez a kreativitás halála.
Összességében nekem nem igazán tetszett. Vontatottnak éreztem több helyen is, ettől függetlenül azonban voltak részem, amiket élveztem és az erotika is helyén volt. Mindazonáltal még nem vesztettem el a reményemet az írónőben, lehet, hogy egyszerűen csak rosszul választottam.
Karakterek:
Andrew: Nem volt szimpatikus, nem kedveltem meg és ezt tényleg nagyon sajnálom most.
Christine: Nem lopta be magát a szívembe, sőt. Néha viszont villantott és akkor megcsillant bennem a remény, de végső soron nem jött neki össze.
James: Ő az, aki nagyon jól hozta a mellékszereplői figurát. Jó lett volna többet megtudni róla.
Borító:
A borító az egyedüli, amivel nincs különösebb problémám. Szép, igényes és a tenger, illetve a hajó megmutatja mi is központi szimbólum.
Kiadó: Álomgyár
Kiadási év: 2015
Eredeti cím: A sötétség fogságában
Oldalszám: 310
Kedvenc karakterek: Tony, James, Elena
Szép hetet! Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába.
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?
Vélemény:
Három szóval tudnám leírni a könyvvel való kapcsolatomat: szenvedés, kín, gyötrelem. Na nem volt ez mindvégig így. A könyv első felével nem volt olyan nagy gondom, hiszen akkor még bizakodó voltam és még élt benne a fülszöveg által keltett lelkesedés, de az összhatás szörnyű volt, ezáltal most nem is tudok sok jót írni.
Akkor kezdem a pozitívval, mert arról nem tudok túl sokat írni. Minden fejezet egy-egy idézettel indult, ami passzolt az adott részhez. Emiatt az írónő kap egy hatalmas piros pontot, mert az idézetek tényleg jók voltak és lehetett asszociálni a soron következő eseményekre.
A másik, ami a könyv előnyére vált az a mellékszereplők voltak. Szerettem volna róluk többet megtudni, mert hiába, de számomra még a maffiózók is érdekesebbek voltak, mint a főszereplők.
Az alapsztori sablonos volt megspékelve egy kis akcióval, ami a könyv javára vált volna, ha az írónő nem nyújtja úgy, mint a rétestésztát. A körítés felesleges hisztizés és indokolatlan herce-hurca volt. A könyv olvasása közben minimum ötször gondoltam úgy, hogy félbehagyom, de mivel vannak elveim, nem tettem. Viszont semmit sem vesztettem volna. Körülbelül 10 oldal után tudjuk mi a vége, az odavezető út az, ami mindig kacifántos. Ez viszont nem kacifántos volt, hanem egyenesen röhejes.
Kaptunk váltott szemszöget is, ami csúcs szuper lett volna és én imádom is ezt a fajta megoldást, de mivel mindkét karakter egy rinyagép volt, sok újat nem tudtunk meg. A főhősünk meg nem, hogy drogbárónak, de még üzletembernek is alkalmatlan. Nem a tipikus férfikaraktert hozta, ami nem lett volna probléma, ha hordoz magában olyan értékeket, ami említésre méltó. És persze itt meg lehetne említeni a jóra való hajlamát, amit Christine hozott ki belőle (az írónő szerint), de véleményem szerint Drew soha nem is volt az a kegyetlen fickó. Be kell ismerni, hogy rosszul hozta a tőle elvárt figurát, emellett pedig kifejezetten idegesítő volt, bár nem annyira, mint Christine. Na az a nő volt mindennek a teteje. A belső monológok, hisztizések egyszerűen elviselhetetlenné tették.
Ami viszont kihúzta a gyufát az a könyv utolsó pár oldala volt. Gondolom mindenki el tudja képzelni a helyzetet, hogy SPOILER Drew épp haldoklott, körülbelül meg volt fagyva, de komolyan...és erre elkezdtek szexelni. És azt is megtudja a kedves olvasó, hogy ez milyen egy eget rengető szex volt. Értem én, hogy a szex mindenre megoldás, de ez esetben én inkább mentőt hívtam volna. SPOILER
Ja és a végén kaptunk egy névváltoztatást is. Mindenki találja ki, hogy Dark-ból mi lett?! Persze, hogy White! Egy cseppet sem közhelyes ám, dehogy. Igazából ez a kreativitás halála.
Összességében nekem nem igazán tetszett. Vontatottnak éreztem több helyen is, ettől függetlenül azonban voltak részem, amiket élveztem és az erotika is helyén volt. Mindazonáltal még nem vesztettem el a reményemet az írónőben, lehet, hogy egyszerűen csak rosszul választottam.
Karakterek:
Andrew: Nem volt szimpatikus, nem kedveltem meg és ezt tényleg nagyon sajnálom most.
Christine: Nem lopta be magát a szívembe, sőt. Néha viszont villantott és akkor megcsillant bennem a remény, de végső soron nem jött neki össze.
James: Ő az, aki nagyon jól hozta a mellékszereplői figurát. Jó lett volna többet megtudni róla.
Borító:
A borító az egyedüli, amivel nincs különösebb problémám. Szép, igényes és a tenger, illetve a hajó megmutatja mi is központi szimbólum.
Kiadó: Álomgyár
Kiadási év: 2015
Eredeti cím: A sötétség fogságában
Oldalszám: 310
Kedvenc karakterek: Tony, James, Elena
Szép hetet! Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése