The Fault in Our Stars...
A héten hagytam a new adult-ot és valami mást akartam olvasni. Így lyukadtam ki John Green: Csillagainkban a hiba című művénél...
Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Vélemény:
Mivel mindenhol azt olvastam, hogy ez a könyv milyen szuper, a filmet pedig kb. 1 éve láttam, ami nem volt rossz és már amúgy is el akartam olvasni, így belekezdtem. Meglepett, hogy tetszett. Bevallom, nem túl sűrűn olvasok olyan regényeket, amiben a központi téma a halál. Persze van, hogy kezembe akadnak, de azért ez egy elég lehangoló téma, so inkább sok pozitív között olvasok egy-egy ilyet.
Nos, a témát ismerjük, de a körítés és, ahogyan ezt kaptuk számomra újszerű volt. Azt, hogy valamelyik szereplőnek vagy épp mindkettőnek meg kell halnia a végén, tudtuk, de az csak a 270. oldal és addig valahogy el kell jutni. Egy ilyen könyvtől azt várnánk, hogy az elejétől a végéig megbőget és ennyi, de nem, én mosolyogtam. Lehet, hogy a 2 főhős rákos és tudják, hogy előbb vagy utóbb meghalnak, de nem depressziósak. Olyan egyszerűen és lazán mondanak ki életigazságokat, hogy azt gondoltam: " Igen, ez az, kitűnő meglátás, egyetértek..." A sztori központjába áll azonban még egy könyv is, ami értelmet ad Hazel-nek, hogy még kitartson, hiszen nem ismeri a 'Mennyei megbántás' végét. A történetről igazából nem is akartam többet írni, mert szerintem minden elég egyértelmű. Viszont olvasás közben írogattam magamnak lábjegyzeteket és ezekre szeretném felhívni a figyelmet. Talán ezeket akkor is elolvashatjátok, ha magát a könyvet, azt a 300 oldalt nem akarjátok, mert érthető okból nem mindenki szeret ilyen témában olvasni.
-Először is, amit imádtam az az Augustus által felvetett metafora. Nem szeretném ezt hosszan magyarázni, inkább megengedek magamnak egy idézetet: ,,Nem árt, ha nem gyújtod meg - mondta, miközben a mama megállt. - Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."
-Van egy szituáció, amikor Hazel Augustus halott ex-barátnőjének facebook oldalán nézegeti a részvétnyilvánításokat és megemlékezéseket. Nem részletezem, mert ahhoz túl személyes, de akkor, ott elgondolkodtam valamin, amin még soha eddig és ez megdöbbentett.
-Van egy nagyon aranyos rész a 119. oldalon, miszerint Hazel és Augustus gazdát keres egy hintának. Először gyerekesnek meg bugyutának tűnik ez a helyzet, de aztán rájövünk, hogy van ebben valami mélyenszántó, amire később jövünk rá.
-És végül az utolsó jegyzetem a címmel kapcsolatos. Mindig érdekelt, hogy miért ez a cím. Vajon az író kreativitása miatt? Végül is, ha jobban belegondolunk, akkor igen. A pontos választ a 108. oldalon kapjuk meg, ha úgy tetszik Shakespeare-től. :D
Tehát a lábjegyzeteimről ennyit, viszont, amit még nem említettem, az a szereplők kidolgozottsága. Hazel-től kezdve Peter Van Houten-ig minden karakter adott valamit a történethez. Hazel és Augustus az én fejemben 'hétköznapi hősként' élnek. Olyan intelligenciával és cinizmussal néznek szembe a halállal, hogy respect nekik. (És igen, a bejegyzés írása közben mindvégig tudtam, hogy ez csak egy könyv. Pont ezért...)
Befejezetlennek éreztem, de nagyon. Lehet, hogy ez direkt lett ilyen, hiszen abban a bizonyos 'Mennyei megbántás'-ban is az történt, de hé most akkor mi lett !SPOILER! Hazellel?? !SPOILER!Végül is ezt és még egy-két kisebb problémát találtam, de ettől függetlenül összességében jó kis ifjúsági regény volt romantikával és drámával megspékelve.
Egyértelműen van mondanivalója. Ragadjuk meg a pillanatot, éljünk a mának, mert ki tudja mikor kapunk egy rossz hírt vagy mikor ér utol a végzet...
Azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza attól, ha valami nem a klasszikus értelemben vett happy enddel zárul...
Karakterek:
Hazel Grace: Józan és ésszerű szereplő volt, akit könnyen meg lehetett kedvelni, mert hétköznapi tinédzser volt egy oxigénpalackkal és egy kanüllel az orrában.
Augustus Waters: Abszolút kedvenc volt a cinizmusával, humorával és a 0,5 lábával.
Borító:
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: The Fault in Our Stars
Oldalszám: 296
Kedvenc karakterek: Augustus, Isaac
Hamarosan jövök, de addig is. Ti olvastátok a könyvet vagy láttátok a filmet? Melyik tetszett jobban?
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése