NHL...
Mára Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol című könyvét hoztam Nektek...
Fülszöveg:
A kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott
a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a
vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk
hátuljában.
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról – elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról – tudósít, éjszaka ír: álnéven „Cicamaca" botrányos kalandjait szövi… és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját.
Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön…
Vélemény:
Még télen találtam rá erre a könyvre potom összegért és azonnal megvettem. Gondoltam, mit veszíthetek? Könnyed, romantikus történetre engedett következtetni a fülszöveg. És igazából tényleg azt kaptam. Nem volt túl bonyolult, sőt és be kell valljam, nem lesz Pulitzer-díjas könyv. Tetszett, hogy az írónő a jéghokisok világába kalauzol el egy feltörekvő újságírónő társaságában, akinek fogalma sincs erről a sportról. Kaptunk humort, játszadozást, szócsatákat egy kevés romantikát kis erotikával fűszerezve. Kellemes volt azt olvasnom, hogy Jane-ben nőként mennyi kitartás és akaraterő volt, annak ellenére, hogy a srácok mindvégig zrikálták és tisztában volt azzal, hogy utálják Őt. Volt még valami, ami tetszett és nem bántam volt, ha az írónő jobban kibontja ezt a szálat. Ez pedig Jane munkája. Amellett, hogy épp sportújságíróként próbálkozik, egy olyan rovatot vezet, ami teljesen ellentmond a külvilágnak mutatott énjével.
Sajnos azonban ez a történet túl egyszerű és semmilyen. Bevallom, nem bánom, hogy csak 260 oldal. Stilisztikailag is hagyott kivetnivalót maga után. Egy eszméletlen jó pasit elront az írónő azzal, hogy megszólaltatja (ki mond olyat, hogy 'vót' 'volt' helyett?) majd a női főszereplő által ki is emeli azt a hibát, amin szeretnének az olvasó átsiklani, mert eszméletlenül fantáziaromboló. Ezt sosem fogom megbocsátani. És ott volt az a befejezés. Gibson írónő több, mint 200 oldalon keresztül húzza a mézesmadzagot az olvasók előtt. Már-már úgy véltem, hogy ezek ketten nem jönnek össze, mert arra már nincs idő ez alatt az 50 oldal alatt és még egy csavar sem volt a sztoriban. És a végén minden úgy felgyorsul, hogy csak kapkodom a fejem. Tény, hogy ez silány munka lett.
Összességében tényleg nagyon jó kedvvel indultam neki a sztorinak és igazából boldogan is fejeztem be, mert hatalmas örömöt éreztem, hogy végre vége. A könyv hangulata elég semleges volt, egyik szereplőt sem éreztem magamhoz elég közel, ami egy csöppet elszomorított. Mindezzel együtt egyszer olvashatónak elment és nyilván nem ez volt életem legrosszabb könyve, de nem hiszem, hogy valaha is újra levenném a polcomról egy kis nosztalgiázás érdekében.
Karakterek:
Jane: Kitartó, akaratos,nagyszájú és éles eszű volt, amit igazán megkedveltem benne, mert egyébként eléggé észrevehetetlen karakter lenne egy másik könyvben.
Luc: Macsóként viselkedett, de hát ez a dolga egy hokicsapat kapusának. Időnként azért megláthattuk a törődő, érzékeny oldalát is.
Borító:
Sem az eredeti, sem a magyar borító nem túl érdekes, szép vagy akár igényes. A magyar borító konkrétan olyan, mint egy mesekönyv. Nem tetszik...
Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2003
Eredeti cím: See Jane Score
Oldalszám: 260
Kedvenc karakterek: Marie
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról – elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról – tudósít, éjszaka ír: álnéven „Cicamaca" botrányos kalandjait szövi… és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját.
Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön…
Vélemény:
Még télen találtam rá erre a könyvre potom összegért és azonnal megvettem. Gondoltam, mit veszíthetek? Könnyed, romantikus történetre engedett következtetni a fülszöveg. És igazából tényleg azt kaptam. Nem volt túl bonyolult, sőt és be kell valljam, nem lesz Pulitzer-díjas könyv. Tetszett, hogy az írónő a jéghokisok világába kalauzol el egy feltörekvő újságírónő társaságában, akinek fogalma sincs erről a sportról. Kaptunk humort, játszadozást, szócsatákat egy kevés romantikát kis erotikával fűszerezve. Kellemes volt azt olvasnom, hogy Jane-ben nőként mennyi kitartás és akaraterő volt, annak ellenére, hogy a srácok mindvégig zrikálták és tisztában volt azzal, hogy utálják Őt. Volt még valami, ami tetszett és nem bántam volt, ha az írónő jobban kibontja ezt a szálat. Ez pedig Jane munkája. Amellett, hogy épp sportújságíróként próbálkozik, egy olyan rovatot vezet, ami teljesen ellentmond a külvilágnak mutatott énjével.
Sajnos azonban ez a történet túl egyszerű és semmilyen. Bevallom, nem bánom, hogy csak 260 oldal. Stilisztikailag is hagyott kivetnivalót maga után. Egy eszméletlen jó pasit elront az írónő azzal, hogy megszólaltatja (ki mond olyat, hogy 'vót' 'volt' helyett?) majd a női főszereplő által ki is emeli azt a hibát, amin szeretnének az olvasó átsiklani, mert eszméletlenül fantáziaromboló. Ezt sosem fogom megbocsátani. És ott volt az a befejezés. Gibson írónő több, mint 200 oldalon keresztül húzza a mézesmadzagot az olvasók előtt. Már-már úgy véltem, hogy ezek ketten nem jönnek össze, mert arra már nincs idő ez alatt az 50 oldal alatt és még egy csavar sem volt a sztoriban. És a végén minden úgy felgyorsul, hogy csak kapkodom a fejem. Tény, hogy ez silány munka lett.
Összességében tényleg nagyon jó kedvvel indultam neki a sztorinak és igazából boldogan is fejeztem be, mert hatalmas örömöt éreztem, hogy végre vége. A könyv hangulata elég semleges volt, egyik szereplőt sem éreztem magamhoz elég közel, ami egy csöppet elszomorított. Mindezzel együtt egyszer olvashatónak elment és nyilván nem ez volt életem legrosszabb könyve, de nem hiszem, hogy valaha is újra levenném a polcomról egy kis nosztalgiázás érdekében.
Karakterek:
Jane: Kitartó, akaratos,nagyszájú és éles eszű volt, amit igazán megkedveltem benne, mert egyébként eléggé észrevehetetlen karakter lenne egy másik könyvben.
Luc: Macsóként viselkedett, de hát ez a dolga egy hokicsapat kapusának. Időnként azért megláthattuk a törődő, érzékeny oldalát is.
Borító:
Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2003
Eredeti cím: See Jane Score
Oldalszám: 260
Kedvenc karakterek: Marie
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése