Play a Game...

Sziasztok.!
Újabb vasárnap és a múltheti kitérőm után itt vagyok egy kritikával. Tehát jöjjön Nyrae Dawn: A játszma...

Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.
Vélemény:
Nos...Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel, de csak nem rég jutottam odáig, hogy el is olvassam. Pont annyit kaptam, mint amennyit vártam tőle. Se többet, se kevesebbet. A történet jó volt, bár nyilván nem először találkozunk ilyen alapszituációval. Az írónő nem csapott egyből a közepébe, hanem szépen felépítette a sztorit. Ahogyan haladunk előre az olvasással, egyre mélyebb érzelmeket kapunk életszerű szituációkkal. 
A felállás, mint mindig, most is ugyanaz. Jó lány vs. rossz fiú, egy színlelt kapcsolat és mindenki kitalálhatja, hogy mi lesz a vége. A szereplők kicsit szenvedősen találnak magukra és egymásra, de igazából én szeretem az ilyen sztorikat. Minden szereplőben volt valami plusz, amitől még élvezhetőbbé vált a történet. Mindkét főszereplő álarc mögé bújik és szépen, fokozatosan feltárulkoznak az olvasók előtt. És ha még mélyebbre ásunk ott vannak a komoly témák, amiket érint a könyv. Magány, csalódottság, veszteség, fájdalom, gyász és mindezek mellett keresik azt az okot, ami miatt érdemes élvezni az életet.
Természetesen ott voltak a hibák is. Klisék, káromkodások és az émelyítő rózsaszín felhők, amiken át sem lehet látni, de ha őszinték vagyunk ezek a legtöbb new adult könyvben ott vannak, így ezeket figyelembe véve nem volt égbekiáltó problémám a könyvvel.
Összességében az olvasás gördülékenyen haladt a részemről, fenn tartotta az érdeklődésemet és az írónő stílusa is tetszett. Jól érvényesült az 'egyszerű, de nagyszerű'-elv. Könnyed romantika volt Cheyenne és Colt szemszögéből. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ez egy jól átgondolt, összeszedett new adult könyv. El sem hittem, hogy ez egy teljesen lezárt, magában is helytálló könyv lett. Természetesen azért az írónő megírja Aiden történetét is.
Karakterek:
Colt:Eszméletlenül jó személyiség, aki kívülről erős és vagány, de belül fél a szerettei elvesztésétől. Az anya-fiú kapcsolat tette igazán erőssé ezt a történetet.
Cheyenne: Hercegnő vagy kis táncoslány, igaz? Nem volt túlontúl idegesítő női karakter, mint általában az ilyen típusú könyvekben a csajok..:)
Aiden: A végére egészen megkedveltem, úgyhogy lehet, hogy majd elolvasom az ő történetét is.
Greg: Mint minden könyvbe, ebbe is kellett egy seggfej karakter, aki jelen esetben Cheyenne expasija. 
Borító:

Véleményem szerint ez egy szép, letisztult és igényes borító lett. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti.

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadási év: 2014
Eredeti cím: Charade
Oldalszám: 333
Kedvenc karakterek: Colt, Cheyenne, Bev

Hamarosan jövök...
xx, Kittina...