All Those Things We Never Said...

Sziasztok.!
Először is mindenkinek kellemes őszi szünetet.! Másodszor pedig szeretnék bocsánatot kérni, mert már 1 hónapja nem hallattam magamról. Viszont itt a szünet és ismét semmi időm nem lesz a blogra, mert hát a tanárok azt gondolják, hogy nekünk minden vágyunk tanulni még az őszi szünetben is. Úgyhogy most itt vagyok és fogalmam sincs mikor jövök legközelebb, de addig is itt van Marc Levy: Ki nem mondott szavaink...

Amikor elolvastam a fülszöveget, bevallom kíváncsivá tett és el is olvastam a könyvet. Nem teljesen olyan lett, mint amire vártam, de végül is nem lett ez rossz ha valaki nyitott a kevésbé reális dolgokra. Főszereplőnk, Julia sosem volt felhőtlen kapcsolatban az apjával, Anthony-val, akinek mindig volt mentsége egy-egy alkalom elmulasztására. A történetünk indulásakor Julia az esküvőjére készül, amikor kap egy üzenetet, hogy az apja meghalt. Az esküvőt elhalasztják és mint kiderül ez talán nem is baj. Pár nappal később Julia egy "csomagot" kap, amivel apja még utoljára jól meglepi őt. Ugyanis a dobozban Anthony áll teljes valójában, ami a technika fejlődésével nem is lenne meglepő. Ez a megoldás, hogy apa és lánya megbeszélje a múltban esett sérelmeket, hibákat. Ám erre csak 6 napjuk van. Az idő vészesen fogy és együtt fedezik fel múltjukat, amivel együtt csökken a köztük lévő távolság és romba dől a közöttük felépített fal. Csakhogy útközben kiderül, hogy Julia-nak nem csak apjával, de első szerelmével is vannak lezáratlan érzései. A nagy kérdés pedig az, hogy 6 nap elég-e egy apa-lánya kapcsolat felélesztéséhez és, hogy a régi szerelem újraélhető-e 20 év távlatából?
A történet, azért persze sokkal szövevényesebb, mint ahogyan azt én leírtam. Számomra nagyon furcsa és idegen volt, hogy ebbe a történetbe ilyen sci-fi szerű dolgokat helyezett az író. Ezen túl lépve egészen tetszett a sztori. A könyv második felében az események felgyorsultak és lehetett miért izgulni az olvasónak. Viszont Julia-val kapcsolatban volt némi kivetnivalóm. Sokszor egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy felnőtt nő, inkább hasonlított egy kamasz lányhoz.
Egy szó, mint száz egy olvasást mindenképpen megér ez a könyv, hiszen az író egy megszokott helyzetet szokatlanná varázsolt és ez mindenképpen pozitív. A szereplők sok helyzetben nem voltak szimpatikusak, de ettől tud jó lenni egy regény...
Jó olvasgatást és pihenésben gazdag őszi szünetet kívánok Nektek.!
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...