Nothing...

Sziasztok.!
Mint ahogyan ígértem hoztam is az új bejegyzést.!Tudom, nem hozom sűrűbben a kritikákat, így hogy szünet van, de majd igyekszem.. Ma egy olyan könyvről írok, ami eszeveszettül elképesztőre sikerült és sajnos nem feltétlenül jó értelemben. Itt van hát Janne Teller: Semmi című könyve...

Kifejezetten tetszett, hogy ha megkérdezték mit olvasok csak annyit válaszoltam: "Semmit". :D Nos kb. ez az egyetlen színtisztán pozitív dolog a számomra a könyvről. Tehát adott egy csapat tizenéves, akik elkezdik megkeresni az élet értelmét. És ezt egy osztálytársuk, Pierre miatt, aki egyik nap csak úgy ott hagyja a sulit, merthogy "semminek semmi értelme". Így hát bosszúból mindenki egy halomba helyezi a számára legfontosabb dolgokat. Na és itt az első pár dolog még logikus volt. Bicikli, szandál, labda, mankó, haj(?)... Na de ami ezután történt. Annyira elvetik a sulykot, hogy komolyan fontolgattam, hogy "na itt hagyom abba". Olyan dolgok kerültek a latba, mint az egyik leányzó szüzessége, egy fiú ujja, egy Jézus szobor, illetve egy kutya feje. Szóval engem igazán megdöbbentett, hogy milyen motivációt nyújt az élet értelme. És a végén, amikor kiderül, hogy miket tettek a szülők kiakadnak, jogosan. De! Egy múzeum művészetet lát a  "Fontos dolgok Halma"-ban és megvennék, de amikor már az üzlet megköttetne a dolog balul sül el... Belőlem ez a könyv szélsőséges érzelmeket váltott ki. Volt, hogy egyet értettem és volt, hogy legszívesebben felpofoztam volna őket. Mindenesetre remek ötlet volt egy ilyen könyvet írni. Nem hiszem, hogy bárki valaha is ilyen szempontból közelítette volna meg az élet értelmét, úgyhogy ez tetszett. 
Remélem jót olvastatok, jók legyetek és még mindig szívesen fogadom a kommenteket...
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...